Raymond Queneau: Stílusgyakorlatok (Helikon Kiadó, 1988) - Fordító Kiadó: Helikon Kiadó Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 1988 Kötés típusa: Ragasztott papírkötés Oldalszám: 115 oldal Sorozatcím: Kötetszám: Nyelv: Magyar Méret: 23 cm x 15 cm ISBN: 963-207-953-1 Megjegyzés: Fekete-fehér illusztrációkkal. Melléklettel. Fülszöveg "Az ötösön csúcsforgalomban. Huszonhat éves forma pasas, fején puhakalap, a szalag helyett paszománnyal; hosszú nyak, mintha kinyújtották volna. Utasok szállnak le és föl. A pasas rátámad az egyik mellette állóra. Azt veti a szemére, hogy meglöki őt, valahányszor ott megy el valaki. Nyafogós hang, de szeretne keménynek hangzani. Megürül egy ülőhely, a pasas odaront. " Aki tudni szeretné, hogy mindennapi életünk eme gyakran előforduló helyzetét miként lehet elbeszélni precízen, kényeskedve, metafizikusan, visszafelé, alexandrinusban, szonettben, elő- és véghangzókat csonkolva, magán- és mássalhangzókat csereberélve, konyhalatinsággal, görögösen, táviratilag, indulatszókban s még több tucatnyi módon (összesen nyolcvannyolcféleképpen), az megtudhatja Queneau ellenállhatatlanul mulatságos könyvecskéjéből, amelyek szemelvényeiből állt össze néhány évvel ezelőtt a budapesti Katona József Színház nagy sikerű előadása.
előadás, 2007. Szerkeszd te is a! Küldés Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat! A Raymond Queneau ötletére épített előadás alapját képező történet banális: hosszúnyakú fiatalember - kalapján szalag helyett paszomány - felül a zsúfolásig megtelt autóbuszra, szemtelenül elfoglal egy megüresedett helyet, majd leszáll a buszról a Szent Lázár téren, ahol egy barátjával találkozik, aki azt mondja neki, hogy még egy gombot fel kell varrnia a kabátja felöltőjére. Ennyi. Pontosan annyira banális, mint hétköznapi életünk millió, számunkra fontossággal nem bíró mozzanata, amelyekről tudomást sem veszünk, és úgy siklunk át fölöttük, hogy nem érzékeljük a bennük rejlő játéklehetőséget és humort. Magyarországon Bán János, Dörner György és Gáspár Sándor előadásában híresült el ez a darab. Hosszú idő óta játsszák a Komédium színpadán, és már az ötszázadik előadáson is túl vannak.
Ezt a megközelítést a debreceni műsorfüzet sugallja: kabaréként tünteti fel ugyanis a Stílusgyakorlatot, amely Queneau műve alapján kerül a színpadra, s mivel a játékteret és a jelmezeket is a rendező tervezte, több mint valószínű, hogy a stábnak legalább annyi része van az előadásból, mint magának a szerzőnek Szokatlanul aprólékos pontossággal megkomponált csapatmunka benyomását kelti a játék: fény, hang. videó, dia, kellék, statisztéria olajozottan illeszkedik a pergő jelenetekbe. A váltások legtöbbször szervesek, maguk is poénra hegyezettek, tehát gördülékenyen lendítik előre az időt. A gegek sorozata valóban próbára teszi az ember rekeszizmait: már szinte fáj a sok röhögés, sportosabb alkat kívántatik "elviseléséhez". Hál' istennek, vannak gyengébbek is (például a parasztanyókáké, a punksztároké) a jelenetek között, amikor kicsit lazíthat a néző, felkészülve az újabb megpróbáltatásokra. Amúgy van "struktúrája" is az előadásnak. Az alapszöveg zártabb, különböző embertípusok tolmácsolásában elhangzó változatai után a színjátszás sokféle stílusát parodizálva jelenik meg a sztori, míg egy tévéfelvételnek a nézőket is mozgósító laza (egy kissé fel is lazuló) imitációja után, szerepükből fokozatosan kilépve egy blues-dal előadásával zárják az estét a színészek.
(Rögtönzésben feloldva tehát a gyakorlat kötöttségét; bár félő, hogy akik nincsenek tisztában a blues panaszos, de nem belenyugvó, "csak azért is" lényegével, nem értik meg igazán a befejezést. ) A humor válfajai a helyzetkomikum archetípusaitól a groteszken át az abszurdig terjednek, a legtöbb jelenetnek áttételesebb tartalmat is adva. Meglehet, akadnak olyanok, akik az ötletparádé mögött differenciáltabb jelentésrétegeket is szívesen felfedeztek volna, de a műfaji megjelölés eleve jelzi a rendezői szándék jellegét és irányát, s a létrehozók ötletgazdagságát és ízlését dicséri, hogy a vállalt kereteket kulturáltan sikerült megtölteniük látnivalóval: még az amúgy nyomdafestéket nem tűrő kifejezések sem hatottak szentségtörésként. Parvenük persze jobb, ha Petrarcát olvasnak helyette. Az összetett, ezerféle színészi gesztust és bizony kemény fizikai jelenlétet kívánó szerepeket a három fiatalember látható kedvvel, kitűnően formálja meg. Különbség inkább alkatukban, s nem játékuk minőségében van: Dánielfy Zsolt robusztus karikírozásával, Horányi László intellektuális szerepértelmezésével.
Összefoglaló Raymond Queneau /1903-1976/ csaknem fél évszázaddal ezelőtt írta a Stílusgyakorlatokat. Az író egyetlen, banálisnak tű-nő történetet kilencvenkilenc féleképpen variál páratlan nyelvi leleménnyel és stílusbravúrral. Bognár Róbert fordítása eredetileg egy színpadi előadás szö-vegkönyveként vált ismertté Magyarországon. Ez a kiadás 88 darab, a két nyelven összesen 176 stílusgya-korlatot ad közre francia és magyar nyelven, nem mindig tü-körfordításban. Ezek azok a szövegek, amelyek szinte harsogva kínálják magukat egy kétnyelvű kiadás számára. A francia nyelvet tanulók számára pótolhatatlan élményt nyújt ez a könyv. Azok pedig akik csak magyarul olvasnak, betekinthetnek egy rendkívüli nyelvi leleménnyel megáldott író műhelyébe. Ez az egy felejthető történet sok-sok felejthetetlen történetbe ágyazva lehetőség az elmélyedésre mindazok számára, akik a francia vagy a magyar nyelv mélységeivel és rejtelmeivel akarnak megismerkedni egy páratlanul szellemes francia író és egy hozzá méltó vérbeli magyar műfordító társaságában.
A töretlen népszerűségű, és klasszikusnak számító előadásuk mellett ezúttal bemutatnak egy másikat, Székelyföldről. Csíkszeredából érkeznek a fiatal művészek, akik a helyi, Csíki Játékszín társulatának a tagjai. A színház felkérésére, de saját ötleteik alapján, hosszas műhelymunkával maguk állították színpadra a Stílusgyakorlatokat. Előadásuk a pesti társaikéhoz hasonlóan nagyon sikeres. Páratlan sorozat. 2003. március 17-e óta több, mint száz alkalommal játszották már, és felléptek Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson, Sepiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Temesváron, de Bécsben, Debrecenben, és a budapesti Thália Színházban is. A(z) Komédium Színház előadása Bemutató időpontja: Stáblista:
Abszolút laza, felcserélhető, elhagyható, behelyettesíthető, aktualizálható mondatlánc, amely éppen képlékenysége miatt színházban ritkán tapasztalható szabadságot kínál színre vivőinek. Ha valamire, a Stílusgyakorlatra nem panaszkodhatnak színészek és rendezők. Mint színpadi mű, önmagában nem is létezik: a nyersanyagból kell a mindenkori társulatnak létrehoznia, megteremtenie az előadást. Amelyből soha nem adódhat két azonos, lévén szervező-elemeinek egyike az improvizáció, a hely szellemétől inspirált szabad rögtönzés. Legalábbis a debreceni változatban. Raymond Queneau 99 darabos sorozatából a Csokonai Színház birtokában levő szövegkönyv mindössze 24-et tartalmaz, s abból sem mind, de mellettük több más jelenik meg a színpadon, így nehéz eldönteni, hogy az előadásból mi fűződik a szerző nevéhez, s mi Pinczés István rendező és a három színész, Dánielfy Zsolt, Horányi László és Vízi György "brain-storming"-jához. De hát a néző végül is nem a szerzői jogvédő hivatal megbízásából tekinti meg a játékot, nem foglalkozik azzal, hogy melyik geg kitől származik; csak azzal törődik, jól szórakozott-e, vagy sem.
Bognár Róbert; Noran, Bp., 1996 (Kentaur könyvek)