Raymond Queneau Stílusgyakorlatok

Raymond Queneau: Stílusgyakorlatok (Helikon Kiadó, 1988) - Fordító Kiadó: Helikon Kiadó Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 1988 Kötés típusa: Ragasztott papírkötés Oldalszám: 115 oldal Sorozatcím: Kötetszám: Nyelv: Magyar Méret: 23 cm x 15 cm ISBN: 963-207-953-1 Megjegyzés: Fekete-fehér illusztrációkkal. Melléklettel. Fülszöveg "Az ötösön csúcsforgalomban. Huszonhat éves forma pasas, fején puhakalap, a szalag helyett paszománnyal; hosszú nyak, mintha kinyújtották volna. Utasok szállnak le és föl. A pasas rátámad az egyik mellette állóra. Azt veti a szemére, hogy meglöki őt, valahányszor ott megy el valaki. Nyafogós hang, de szeretne keménynek hangzani. Megürül egy ülőhely, a pasas odaront. " Aki tudni szeretné, hogy mindennapi életünk eme gyakran előforduló helyzetét miként lehet elbeszélni precízen, kényeskedve, metafizikusan, visszafelé, alexandrinusban, szonettben, elő- és véghangzókat csonkolva, magán- és mássalhangzókat csereberélve, konyhalatinsággal, görögösen, táviratilag, indulatszókban s még több tucatnyi módon (összesen nyolcvannyolcféleképpen), az megtudhatja Queneau ellenállhatatlanul mulatságos könyvecskéjéből, amelyek szemelvényeiből állt össze néhány évvel ezelőtt a budapesti Katona József Színház nagy sikerű előadása.

Raymond queneau stílusgyakorlatok en

előadás, 2007. Szerkeszd te is a! Küldés Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat! A Raymond Queneau ötletére épített előadás alapját képező történet banális: hosszúnyakú fiatalember - kalapján szalag helyett paszomány - felül a zsúfolásig megtelt autóbuszra, szemtelenül elfoglal egy megüresedett helyet, majd leszáll a buszról a Szent Lázár téren, ahol egy barátjával találkozik, aki azt mondja neki, hogy még egy gombot fel kell varrnia a kabátja felöltőjére. Ennyi. Pontosan annyira banális, mint hétköznapi életünk millió, számunkra fontossággal nem bíró mozzanata, amelyekről tudomást sem veszünk, és úgy siklunk át fölöttük, hogy nem érzékeljük a bennük rejlő játéklehetőséget és humort. Magyarországon Bán János, Dörner György és Gáspár Sándor előadásában híresült el ez a darab. Hosszú idő óta játsszák a Komédium színpadán, és már az ötszázadik előadáson is túl vannak.

  • Mennyibe kerül egy terhességi teszt? Csak gyógyszertárban lehet megvenni?
  • Andre rieu felesége greatest hits
  • Raymond queneau stílusgyakorlatok son
  • Mik a "sima" petefészek ciszta tünetei?
  • Raymond queneau stílusgyakorlatok full

Ezt a megközelítést a debreceni műsorfüzet sugall­ja: kabaréként tünteti fel ugyanis a Stílusgyakorlatot, amely Queneau műve alap­ján kerül a színpadra, s mi­vel a játékteret és a jelme­zeket is a rendező tervezte, több mint valószínű, hogy a stábnak legalább annyi része van az előadásból, mint ma­gának a szerzőnek Szokatlanul aprólékos pon­tossággal megkomponált csa­patmunka benyomását kelti a játék: fény, hang. videó, dia, kellék, statisztéria olajozot­tan illeszkedik a pergő jele­netekbe. A váltások legtöbb­ször szervesek, maguk is poénra hegyezettek, tehát gördülékenyen lendítik előre az időt. A gegek sorozata va­lóban próbára teszi az ember rekeszizmait: már szinte fáj a sok röhögés, sportosabb al­kat kívántatik "elviselésé­hez". Hál' istennek, vannak gyengébbek is (például a pa­rasztanyókáké, a punksztáro­ké) a jelenetek között, ami­kor kicsit lazíthat a néző, fel­készülve az újabb megpró­báltatásokra. Amúgy van "struktúrája" is az előadásnak. Az alapszö­veg zártabb, különböző em­bertípusok tolmácsolásában elhangzó változatai után a színjátszás sokféle stílusát parodizálva jelenik meg a sztori, míg egy tévéfelvétel­nek a nézőket is mozgósító laza (egy kissé fel is lazuló) imitációja után, szerepükből fokozatosan kilépve egy blues-dal előadásával zárják az estét a színészek.

(Rög­tönzésben feloldva tehát a gyakorlat kötöttségét; bár félő, hogy akik nincsenek tisztában a blues panaszos, de nem belenyugvó, "csak azért is" lényegével, nem értik meg igazán a befejezést. ) A humor válfajai a helyzetko­mikum archetípusaitól a gro­teszken át az abszurdig ter­jednek, a legtöbb jelenetnek áttételesebb tartalmat is ad­va. Meglehet, akadnak olya­nok, akik az ötletparádé mö­gött differenciáltabb jelen­tésrétegeket is szívesen fel­fedeztek volna, de a műfaji megjelölés eleve jelzi a ren­dezői szándék jellegét és irá­nyát, s a létrehozók ötletgaz­dagságát és ízlését dicséri, hogy a vállalt kereteket kul­turáltan sikerült megtölteniük látnivalóval: még az amúgy nyomdafestéket nem tűrő kifejezések sem hatot­tak szentségtörésként. Parvenük persze jobb, ha Petrar­cát olvasnak helyette. Az összetett, ezerféle szí­nészi gesztust és bizony ke­mény fizikai jelenlétet kívá­nó szerepeket a három fia­talember látható kedvvel, ki­tűnően formálja meg. Kü­lönbség inkább alkatukban, s nem játékuk minőségében van: Dánielfy Zsolt robusz­tus karikírozásával, Horányi László intellektuális szerep­értelmezésével.

Összefoglaló Raymond Queneau /1903-1976/ csaknem fél évszázaddal ezelőtt írta a Stílusgyakorlatokat. Az író egyetlen, banálisnak tű-nő történetet kilencvenkilenc féleképpen variál páratlan nyelvi leleménnyel és stílusbravúrral. Bognár Róbert fordítása eredetileg egy színpadi előadás szö-vegkönyveként vált ismertté Magyarországon. Ez a kiadás 88 darab, a két nyelven összesen 176 stílusgya-korlatot ad közre francia és magyar nyelven, nem mindig tü-körfordításban. Ezek azok a szövegek, amelyek szinte harsogva kínálják magukat egy kétnyelvű kiadás számára. A francia nyelvet tanulók számára pótolhatatlan élményt nyújt ez a könyv. Azok pedig akik csak magyarul olvasnak, betekinthetnek egy rendkívüli nyelvi leleménnyel megáldott író műhelyébe. Ez az egy felejthető történet sok-sok felejthetetlen történetbe ágyazva lehetőség az elmélyedésre mindazok számára, akik a francia vagy a magyar nyelv mélységeivel és rejtelmeivel akarnak megismerkedni egy páratlanul szellemes francia író és egy hozzá méltó vérbeli magyar műfordító társaságában.

A töretlen népszerűségű, és klasszikusnak számító előadásuk mellett ezúttal bemutatnak egy másikat, Székelyföldről. Csíkszeredából érkeznek a fiatal művészek, akik a helyi, Csíki Játékszín társulatának a tagjai. A színház felkérésére, de saját ötleteik alapján, hosszas műhelymunkával maguk állították színpadra a Stílusgyakorlatokat. Előadásuk a pesti társaikéhoz hasonlóan nagyon sikeres. Páratlan sorozat. 2003. március 17-e óta több, mint száz alkalommal játszották már, és felléptek Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson, Sepiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Temesváron, de Bécsben, Debrecenben, és a budapesti Thália Színházban is. A(z) Komédium Színház előadása Bemutató időpontja: Stáblista:

Abszolút laza, felcserélhető, elhagyha­tó, behelyettesíthető, aktuali­zálható mondatlánc, amely éppen képlékenysége miatt színházban ritkán tapasztal­ható szabadságot kínál szín­re vivőinek. Ha valamire, a Stílusgyakorlatra nem pa­naszkodhatnak színészek és rendezők. Mint színpadi mű, önmagában nem is létezik: a nyersanyagból kell a minden­kori társulatnak létrehoznia, megteremtenie az előadást. Amelyből soha nem adódhat két azonos, lévén szervező-elemeinek egyike az improvi­záció, a hely szellemétől ins­pirált szabad rögtönzés. Legalábbis a debreceni változatban. Raymond Queneau 99 darabos soroza­tából a Csokonai Színház birtokában levő szövegkönyv mindössze 24-et tartalmaz, s abból sem mind, de mellet­tük több más jelenik meg a színpadon, így nehéz eldönte­ni, hogy az előadásból mi fű­ződik a szerző nevéhez, s mi Pinczés István rendező és a három színész, Dánielfy Zsolt, Horányi László és Vízi György "brain-storming"-jához. De hát a néző végül is nem a szerzői jogvédő hiva­tal megbízásából tekinti meg a játékot, nem foglalkozik azzal, hogy melyik geg kitől származik; csak azzal törő­dik, jól szórakozott-e, vagy sem.

Bognár Róbert; Noran, Bp., 1996 (Kentaur könyvek)